Gyermekek, mindörökké.

Amikor gyerekek vagyunk, mind arról álmodozunk, hogy egyszer nagyok leszünk, királylányok, vagy hercegek fehér lovon, akcióhősök, szupernők, anyukák, apukák, FELNŐTTEK. Azonban ahogy telik az idő, változunk, lassan felcseperedünk, és rájövünk, hogy az élet csak akkor lesz habos torta, ha mi cukrászok leszünk. Nap, mint nap harcolunk, kisebb-nagyobb csatákat vívunk, s közben gyerekkori álmaink messze-messze szállnak a szélben. Az orvos már nem akar herceg lenni, ahogy a könyvelő sem vágyik koronára, a takarító nem hiszi, hogy királylány lesz, és a szegény szabólegény is tudja, hogy neki csak egy mesében volt főszerepe. Azonban valahol, a lelkünk mélyén mindannyian megmaradunk jövőbeli terveit szövögető kisgyereknek, aki még hisz, bízik, remél. Amikor belépünk a szülői ház kapuján, belépünk oda, ahol felnőttünk… újra gyerekké válunk. Tudjuk, itthon vagyunk, szeretve vagyunk, s talán még azt is elhisszük, hogy a mumus a padláson kuksol a sarokban. Vannak azonban olyanok, akik már nem élhetik át mindezt. Vannak, akiknek a szülei már fentről nézik, hogyan él, mit tesz a gyerekük. Amikor elveszítjük őket, elviekben felnövünk… gyakorlatban mindinkább durcás kisgyerekként haragszunk a világra, hogy elvette tőlünk őket. Azt akarjuk, hogy Anyu magához öleljen, mesét mondjon, úgy, ahogy régen, hogy Apuval focizhassunk az udvaron; nem állunk készen az érzelmi megpróbáltatásokra. Azonban azok eljönnek, visszaút nincs. Akármekkora csapás ér is az életben, próbálj meg legalább egy kicsit gyerek maradni! Vedd elő a régi családi fotóalbumot, és gondolj vissza rá, mennyire boldog, s gondtalan volt minden akkoriban! Gondolj a családodra, akik féltett, óvott, szeretett, gondoskodott rólad! Gondolj az ártatlan csínyekre, a legjobb murikra a táborokban, az unalmas tanórákra, a témazárókra, a később gondtalannak tűnő diákéletre! A hintára a játszótéren, az ovis szerelmedre, az első emlékedre ebből a világból! A karácsonyra, a húsvétra, a télre, a nyárra… bármire, ami megédesítette a gyerekkorodat! Ne félj beismerni, hogy sosem nősz fel, ez így van rendjén! Ahelyett, hogy mindig felelősségteljes, komoly felnőtt akarsz lenni, néha – ha a helyzet engedi – légy inkább GYEREK!!!