"Köszönöm, hogy vagy Nekem!"

Mindannyiunk életében van egy személy, aki a biztos pontot, a lelki otthont jelenti számunkra. Ő lehet a legjobb barátunk, a szerelmünk, az anyukánk, az apukánk, a pszichológusunk, a lelki társunk, a kutyánk, a cicánk, vagy bárki… a lényeg ugyanaz: ha vele vagyunk, otthon vagyunk. Mindent tud rólunk, mindig ott van velünk, mindenben számíthatunk a segítségére, a kitartására, bátorítására. Olyan kapcsolat ez, mint amilyen viszonyban a napfény és a lágy szellő áll. Külön-külön is egészek vagyunk, de együtt mégis annyival jobb! Ő az, akit tisztán, mélyen, szívből és igazán szeretünk. Úgy, ahogy van. Nem keresünk benne hibákat, nem a rosszra fókuszálunk, s bár tudjuk hogy közel sem tökéletes, ez minket csöppet sem érdekel. Hiszen benne annyi jó van! Olyan, mint egy Földre szállt angyal, aki talán a glóriáról és a szárnyakról lemondott, ám személyiségében mit sem változott. A kapcsolatunk általában kétféleképpen kezdődhet Vele: vagy születésünktől fogva ott van velünk, vagy valamilyen különös helyzetben, furcsa módon ismertük meg Őt. Hogy is ne, hiszen Ő maga is éppoly különleges, mint amilyenek mi vagyunk. Vesztünk már össze vele, próbáltunk már haragudni rá, de nem megy. Nem lehet. Ha rá haragszunk, olyan, mintha magunkra haragudnánk. Ha őt próbáljuk utálni, olyan, mintha magunkat utálnánk. Talán évekig… talán mindeddig a percig észre sem vettük, hogy mekkora támasz Ő az életünkben, azonban lassan mindenkiben tudatosul mindez. Ő az az ember, aki rövidke, suhanó életünket megédesíti, aki ünneppé teszi a legunalmasabb hétköznapot is. Akire mindig van időnk. Aki mellett ülve a csend nem kínos, mindinkább békés. Ő az, aki kell nekünk. És ezzel mindketten tisztában vagyunk. Ha legközelebb látjuk, mondjuk azt Neki: "Köszönöm, hogy vagy Nekem!" - az a mosoly... mindent megér.

Pénz. Boldogít?

Napjainkban minden tömegkommunikációs csatorna ontja magából a frissebbnél frissebb információkat, miszerint gazdasági világválság van, gombamód szaporodnak a terrorcselekmények a világ legkülönbözőbb országaiban, tizenéves diákok rendeznek vérfürdőt merő unalomból az iskolájukban; arról, hogy lemondott a kormányfő, hogy az új kormány megpróbálja kezelni a válságot, hogy naponta változik – leginkább csökken - a forint értéke, hogy globálisan melegszik a bolygónk, hogy… és persze mindennek hátterében a pénz áll. A pénz? Ez lenne hát életünk elsőszámú mozgatórugója, talán anélkül, hogy tudnánk róla? A pénz visz előre? A pénz segít? Legyünk közhelyesek: A PÉNZ BOLDOGÍT? Nos, ha van pénzed:

…vehetsz gyógyszert, de nem vehetsz egészséget.

…vehetsz szexet, de nem vehetsz szerelmet.

…vehetsz márkás dizájngöncöket, de nem vehetsz jó ízlést.

…vehetsz fákat, erdőt, de nem vehetsz madárcsicsergést.

…vehetsz méregdrága tájképeket, de nem vehetsz hegyet, vagy naplementét.

…vehetsz tengerparti nyaralót, de nem veheted meg a tengert.

…vehetsz házat, de nem vehetsz otthont.

…vehetsz hangszert, de nem veheted meg a zenét.

…vehetsz hízelgést, de nem vehetsz szeretetet.

…vehetsz titoktartást, de nem vehetsz őszinteséget.

…vehetsz gyilkolást, halált, de nem vehetsz Életet.

…vehetsz rétet-mezőt, de nem veheted meg a tücsköt, a pipacsot.

…vehetsz diplomát, oklevelet, de nem vehetsz tudást.

…vehetsz repülőgépet, de nem veheted meg a szabadságot.

…vehetsz virágot, de nem veheted meg az illatot.

…vehetsz embereket, de nem vehetsz barátokat.

…vehetsz jó ötleteket, de nem vehetsz kreativitást.

…vehetsz modern hangstúdiót, de nem veheted meg a mennydörgést.

…vehetsz Buddha szobrokat és füstölőt, nem vehetsz hitet.

…vehetsz festékeket, de nem vehetsz színeket.

…vehetsz bármit… gondolod naivan, pedig az Élet legfontosabb dolgait soha nem kapjuk meg pénzért. Ezek mind-mind a pénz irányította kicsinyes, sivár, és kiégett világ fölött állnak. És én hiszek ezekben a dolgokban. Hiszem, hogy rendelkeznek olyan erővel, ami jobbá teheti a világot, az életünket. Hiszem, hogy ha hiszünk ezekben a dolgokban, egyszer majd nem az lesz a legfrissebb hír a médiában, hogy hány halálos áldozata volt a legutóbbi öngyilkos merényletnek keleten. De sajnos jelenleg erre nagyjából annyi az esély, mint arra, hogy Kiszel Tünci Nobel-díjat kap, hogy Győzike bölcsészkaron végez valamelyik neves egyetemen, vagy hogy Pákó… egyáltalán megtanul magyarul. Én azonban hiszek. Mert a hithez nem kell pénz.